2008. október 23.
 
 Az október 23.-a idén négy napos ünnep lett, aminek már előre örültem. Gondoltam, ezt az időt pihenéssel jól kihasználjuk, így helyet foglaltam a Sólyomvár Panzióba, Komlóskára, a Zemplén egyik kis "ékszerdobozába". 1999 óta nem jártunk arra, úgyhogy izgatott várakozással tekintettem e hosszú hétvége elé.


A fő cél, persze a túrázás volt, Pálosok nyomában és Templomromok felkeresése, de most nem erről mesélek. E tervet teljesítettük is, sőt még azon túl is. Mikor utoljára ott jártunk, Komlóska egy kis halálra ítélt falu volt, gyönyörű természeti környezetben. Azóta nemcsak szálláshelyünk, a panzió épült, hanem az egész falu megújult. Megérkezésünkkor konstatáltam, hogy a mobil telefon nem működik, és mint megtudtuk az Internet is messze van a tökéletestől, de ez számunkra csak öröm volt, hiszen ezek nem feltételei a túrázásnak.


Kicsit borongós időben, délutánra érkeztünk a falucskába. A szállás elfoglalása után rögtön sétára indultunk a faluba. Komlóskát a XIV. század óta jegyzik az okiratok. A XVII. Században a Rákóczi birtokokhoz tartozott, ekkor betelepítették ruszin családokkal, akik identitásukat a mai napig őrzik. Erről tanúskodik a tájház , ami a "Telér" tanösvény 1. állomása. Úgynevezett paticsfalu ház, mely szerkezet a kerítésen látható, majd ezt, kívül-belül sárral, betapasztották. Tovább haladtunk a főutcán, elértük a patak-partot , ahonnan remekül látszottak a pincék és az 1820-ban épített görög katolikus templom , melyet a fiatal pap nagyon kedvesen és örömmel mutatott meg.

Egy igazi szépség ez a és az 1820-ban épített templom, főként, ha még azt is számításba vesszük, hogy Komlóska lakossága 300 egynéhány fő. Egy gyönyörű, XIX.századi cirill betűs evangéliumot is őriznek a templomban, melybe belenézhettünk . E szakrális élmény után vacsorázni mentünk, majd reggeli előtt folytattuk az "ékszerdoboz"kinyitását. Szállásunk szomszédságában volt a turistaház, de sok vendégház is van a faluban, melyek e ünnepi hétvégére megteltek.


A falu túlsó végén megtekintettük a ruszin, szabadidőparkot mely nagyobb szabadtéri rendezvényeknek is helyt ad. Visszatértünk a tanösvényhez és elindultunk felfelé. Hírtelen észrevettem valamit, de vajon mi ez, mit gondoltok? Hát ez bizony májgomba, ehető, jóízű faj. Ahogy haladtunk a fenyves felé, akkor meg rizikék állták utunkat, de olyan tömegesen, hogy kaszálni lehetett volna. Ennyit egyszerre még sohasem láttam, biztos azért, mert még nagyon fiatal vagyok. A látványtól alig szabadultunk el, máris megfogott a következő, ez az őszi színekben pompázó kis fácska. Néhány méterre, pedig e szép bükkfa-tapló, melyből manapság is kalap készül.


Folyamatosan emelkedő ösvényen értünk el a 3. állomáshoz, a Kalcit-telér bányaudvarához, mely kiemelkedő jelentőségű természeti érték. A telér: a kőzetek repedéseit kitöltő, a mellékkőzeteket általában meredeken átszelő képződmény, melyek mérete igen eltérő. E különleges látvány után utunk továbbra is emelkedett, majd a fenyők helyét a bükkösök vették át. Nagy lihegések közepette láttuk meg a jégkori formákat, elértük a Szkalka sziklákat, melyek megmászását ki nem hagytuk volna. Utunk innentől lefelé vitt a faluba, majd át a túlsó oldalra, ahol fenyő tinórú gombák és rizikék "könyörögtek", hogy őket is vigyük magunkkal. Mindenféle csábításnak az utolsó napig ellenálltam, de hazaindulásunk előtt jó pár kilót szedtünk e nemes csemegékből. A fenyvest elhagyva bükkösben vitt az utunk, majd törmeléklejtő erdő következett fajszegény gyepszinttel. Ezt a részt láttuk mindig a szobánkból.

Hamarosan elértük a kilátópontot, ahonnan a Komlóskai-medence és peremhegyei tárultak a szemünk elé, kissé homályosan, mivel sajnos ezekben a napokban elmaradt a napsütés. Innen már csak néhány métert kellett mennünk és elértük a várfalakat. 1398-ban kelt oklevélben említik először, Solymos vára néven a 420 méter magasan álló erődítményt, melyet ekkor már elhagytak és pusztulásnak indult. A Pusztavár elnevezés a hosszú, romos állapotra utal. Még romjaiban is csodálatos, a tetejéről, pedig körpanorámában volt részünk.

A tanösvény most a hegy másik oldalán vitt minket, hogy növénytársulásokat, beerdősülő kaszálórétet tekintsünk meg. Innen hamar elértük a patakot, majd átkelve a Gomba-presszó épületét csodáltuk meg kívül - belül, meg egy kis Zempléni nedűt is kóstoltunk. Ezután megkerestük az egykori aranykutatót, a felhagyott bányajáratot biztonsági okokból betömték. Szomszédságában található a jóízű Bánya-forrás, de más források is vannak a környéken. Az Önkormányzat kiadott egy tanösvény kirándulásvezető-füzetet, mely pontosan elmagyaráz minden látnivalót. A tájházban és a panzióban is kapható, de hát ne csak olvasd, hanem éld is át az élményt!


Komlóskán jó volt vendégnek lenni, örültünk, hogy szépül a falu és jó ötletekkel kihasználja adottságait.


Ezúton fejezem ki köszönetünket szállásadóinknak, a tisztelendő úrnak és mindenkinek, akivel ott tartózkodásunk alatt találkoztunk.


Néhány napos pihenésre, túrázásra csak ajánlani tudom mindenkinek!
 
Viszontlátásra: Mezeiné Dobó Klára


Forrás: http://www.btbe.fw.hu/

 

www.komloska.hu
www.komloska.lap.hu
www.zemplenifesztival.lap.hu
www.utazasimagazin.lap.hu
www.tanosveny.lap.hu
www.felvidekivarak.lap.hu

© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: www.civertan.blogter.hu)